| Aktuális
Gyermekkori szívtranszplantáció
A krónikus keringési elégtelenségekben
szenvedő gyermekek kezelése és gondozása változatlanul a gyermekkardiológia
egyik legnehezebb feladata, különösen ott, ahol a műtéti vagy szívkatéteres
intervencionális módszerek lehetőségeit már kimerítettük. A szívtranszplantáció,
mint ultimum refugium lebeg a laikus szülő és a gondozó szakember
szeme előtt is. A beavatkozásnak természetesen helye van a terápiás
"palettán", de ismernünk kell alkalmazhatóságának lehetőségeit,
rövid és hosszútávú eredményeit, a kontraindikációkat, azt a komplex
folyamat, amit a szívtranszplantáció jelent.
A hazai gyermekkardiológiai ellátás
erősen központosított jellege (gyermekkardiológiai hálózatra épülő
országos központ) volt az egyik fontos tényezője annak a folyamatnak,
melynek során az utóbbi években a legjobb európai gyermekszívsebészeti
központok eredményeit megközelítettük. Nem lehetünk elégedettek
azonban a szívizombetegségek vagy a műtéttel nem kezelhető (inoperábilis)
veleszületett szívbetegségek ellátásával. A kezelés optimalizálása
gyógyszerekkel és/vagy elektroterápiával (pacemaker, beültethető
defibrillátor) rövid távon csökkenti a panaszokat és tüneteket,
lassítja a progressziót, de a szívizombetegség előbb-utóbb szívtranszplantációs
igényt támaszt. Ez idei év (2007) kezdetéig elvi lehetőségünk sem
volt gyermekkorban végzendő szívtranszplantációra hazánkban. Az
EU-hoz tartozó országként természetesen kiküldhettük volna más nagy
európai központba a gyermekeket a műtét elvégzésére, de ennek gyakorlati
akadályát képezte a világszerte észlelhető szervhiány (az átültetendő
szerv nemzeti kincs), illetve a postoperatív gondozás megoldatlan
volta. 2004-2005-ben indult el a szakmai felkészülés az új eljárás
hazai bevezetésére. A külföldi gyakorlatok, illetve az engedélyeztetési
eljárások lezárta után ez év februárjában került az első gyermek
a szívtranszplantációs várólistára.
Változatlanul számos nehézség hátráltatja a programot. Legnagyobb
probléma a szervhiány, illetve a meglévő szervek megfelelő kihasználása.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy a hosszú várakozási idő miatt (fontos
a méretbeli és vércsoportbeli megfelelhetőség) úgynevezett bridge-terápiára
van szükség gyermekkorban, azaz a keringést "művi" módon,
műszívek segítségével kell fenntartanunk, amíg a beteg "kivárja"
a megfelelő donor "jelentkezését". Műszívek alkalmazására
azonban nemcsak gyermek-, de hazánkban eddig felnőttkorban sem volt
lehetőség. Ennek a problémának megszüntetésére a Gyermekszív Központ
elindította a műszív gyermekkori alkalmazására felkészítő programot,
csatlakozva az Euróban legnagyobb gyermekkori tapasztalattal bíró,
centrumunkat szívesen támogató Deutsches Herzzentrumhoz (Berlin).
A gyermekkori szívtranszplantáció sikeres működéséhez a személyi
feltételeken túl számos egyéb tényező idő szükséges. A megfelelő
donor szív beültetését biztosíthatja a beültető centrum munkatársai
által a betegágynál (donorkórházban) végzendő a korszerű, mobil
echocardiographiás készülék segítségével végzendő ultrahangvizsgálat,
melynek szerepe a transzplantáció után a beültetett szerv korai
kilökődésének felismerésében is döntő. A betegek várólista halálozásának
csökkentését, stabil állapotuk megőrzését, lélegeztetőgéptől, intravénás
gyógyszerektől, adott esetben kórháztól való függetlenségük fenntartását
szolgáló, fent említett "műszívek", vagy a korszerű, kilökődést
korán felismerő, beültethető ritmusszabályozó készülékek (speciális
telemetrikus pacemaker).
A szívtranszplantáción átesett gyermekek életminősége legalábbis
átmenetileg megközelíti az egészséges gyermekekét, természetesen
folyamatos, kilökődést gátló, immunszuppresszív gyógyszerek szedése
mellett. A transzplantáció nem egyszeri kezelés, egy folyamat. Ha
csak egy részét végezzük jól, számos kudarcot élünk át. A betegkiválasztás,
az előkezelés, felkészítés, műtét és utógondozás tökéletes összhangja
biztosítja a legjobb eredményt.

Dr. Szatmári András
Gyermekszív Központ
Szakmai igazgató |

Dr.Ablonczy László
Transzplantációs program
koordinátor |
|